Vannak olyan dolgok, amikről egy ideig csak kevesen beszélnek. Nem azért, mert ne lenne igaz, hanem mert kényelmetlen. Mert rendszerszintű problémára mutat rá. Mert változtatást igényel.
Az elmúlt időszakban mi, az ECORPS-nál többször beszéltünk arról, hogy a magyar vízhálózat állapota nem egyszerűen „öregszik”, hanem sok helyen már túl van azon a ponton, ahol ez még kezelhető lenne kisebb beavatkozásokkal. Illés Gábor, az ECORPS ügyvezető-tulajdonosa tavaly novemberben több helyen is elmondta: a korszerűtlen azbesztcement és öntöttvas csövek jelentős része elöregedett, korrodálódik, és a jelenlegi cseretempó messze elmarad attól, ami műszakilag indokolt lenne.
Ez nem egy hangzatos állítás volt. Inkább egy olyan felismerés, ami a napi munkából jön. Abból, amikor egy rendszer meghibásodik. Amikor egy javítás nemcsak egy javítás, hanem egy tünet kezelése. És amikor pontosan látszik, hogy a háttérben egy sokkal nagyobb, rendszerszintű probléma húzódik meg.
Erről akkor Rónai Egon, Több-Kevesebb című gazdasági műsorában is beszélt, a Sprit FM-en.
Majd az idei év elején ismét több médiumban nyilatkozott a témáról. Többek között újra Rónai Egon műsorában.
Aztán történt Budapesten egy látványos eset. Egy csőtörés, amelynek következtében egy autó elsüllyedt.
Mondjuk 2009-ben már láttunk hasonlót:
Majd kisvártatva beszakadt az úttest a Róbert Károly körúton is egy csőtörés miatt:
Ez az a pillanat, amikor hirtelen mindenki elkezdett foglalkozni a témával.
És ami igazán fontos: nemcsak a jelenség, hanem a mögötte lévő okok is elkezdtek hangosan megfogalmazódni.
A Magyar Víziközmű Szövetség elnöke, Kurdi Viktor egy rádióinterjúban, Rónai Egonnál, a Spirit FM műsorában gyakorlatilag ugyanarról beszélt, amiről mi már hónapok óta: elavult azbesztcement csövek, korrodált öntöttvas csövek, elöregedtt hálózat, melynek a cseréje nem halogatható. És azt is kimondta, hogy a műanyag csőrendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak – nem véletlenül.
A műanyag cső nem azért kerül előtérbe, mert „újabb”, hanem mert másképp viselkedik. Rugalmas. Képes felvenni a mozgásokat. Nem korrodál. És ha megfelelően van kivitelezve, akkor hosszú távon kiszámíthatóbb működést ad.
Mi ezt nem elméletben látjuk. Hanem a gyakorlatban. Abban, ahogy egy rendszer viselkedik évek múlva. Abban, hogy milyen hibák jelennek meg – vagy éppen nem jelennek meg.
Ezért mondjuk azt, hogy „Jobbá tesszük a nyomócsöveket!” – mert számunkra ez nem egy szlogen, hanem egy nagyon konkrét műszaki irány.
Ami most történik, az számunkra nem meglepetés. Inkább egy visszaigazolás. Annak a visszaigazolása, hogy amiről beszélünk, az nem egy szűk szakmai nézőpont, hanem egyre inkább közös felismerés.
És talán ez a valódi sikere ennek az időszaknak.
Nem az, hogy „megmondtuk előre”.
Hanem az, hogy nagy öröm számunkra, hogy a szakma elkezd ugyanabba az irányba gondolkodni.
Ez viszont egy másik kérdést is felvet.
Mert ha a probléma egyre láthatóbb, és a megoldási irány is kezd egyértelművé válni, akkor a következő lépés már nem az, hogy mit kell tenni – hanem az, hogy ki van erre felkészülve.
A jövőben nem az lesz a különbség, hogy ki milyen anyaggal dolgozik. Az lesz a meghatározó, hogy ki érti is azt, amit csinál.
Mert ma már nem elég, ha egy rendszer működik. Egyre gyakrabban az is elvárás, hogy ötven év múlva is működnie kell, amit a dokumentálás és a követelmények maradéktalan betartásával érhetünk el a legbiztosabban.
És ebben a kivitelező felelőssége és tudása felértékelődik.
Mi ebben hiszünk.
És ezt képviseljük következetesen – nemcsak akkor, amikor már mindenki beszél róla, hanem akkor is, amikor még csak kevesen.